Interjú Csiliga Renátával, az INBA Grand Prix Hungary győztesével
Csiliga Renáta az INBA Grand Prix Hungary Sport model 167 és Fitness bikini 167 aranyérmese.
Köszönöm szépen! A sport mindig is kiemelkedő szerepet játszott az életemben, régebben fociztam, atletizáltam, kézilabdáztam és röplabdáztam. Egyetem alatt heti rendszerességgel úsztam. Túrázni is nagyon szeretek, volt, hogy 3 nap alatt legyalogoltam 100km-t sátorral, cuccokkal a hátamon, a Mátrán és a Bükkön keresztül. Szóval elmondhatom magamról, hogy világ életemben sportoltam, és ebből kifolyólag sportosabb testalkatom is volt. A testépítés világával nem olyan régen, 2015 júliusában ismerkedtem meg. Ekkor még csak az volt a cél, hogy munka után átmozgassam magam, megerősödjek, és nőjön az állóképességem. Teltek a hetek, én továbbra is rendszeresen jártam, beleszerettem a közegbe, és azon vettem észre magam, hogy rengeteget fejlődtem pár hónap alatt, ami még nagyobb motivációt adott a továbbiakhoz.
Mindig is szerettem volna valami komolyabb sport sikert elérni, csak sajnos minden sportot túl későn kezdtem el, és annak ellenére, hogy sok mindenbe beleízleltem, sose tartottam ki igazán egynél. A testépítésről pedig tipikusan azt hallottam, hogy sosem késő elkezdeni. 2016 január végén ugrott be az ötlet, hogy kipróbálnám magam egy versenyen is. Ehhez nagymértékben hozzájárult barátaim noszogatása, dicsérete is. Úgy gondoltam, hogy nincs mit veszítenem, sőt csak nyerhetek vele, még elhivatottabb leszek a cél érdekében. Kinéztem magamnak egy május 28.-ai versenyt (INBA Grand Prix Hungary) Éreztem, hogy minden egyes perccel közeleg a verseny, nem lazsálhatok. Így 120%-osan nekiálltam az edzésnek, és a kiegyensúlyozott, egészséges táplálkozásnak. Önképzésbe fogtam, rengeteget olvastam a témában, az edzéselvekről, gyakorlatokról, tömegelő étrendről. És ekkor jelentkeztem a Fitness Akadémia testépítő-sportoktató képzésére is.
Szeretnék indulni nagyobb versenyeken, világbajnokságon, Európa-bajnokságon, és ott dobogós helyezéseket elérni. Következő versenyem ebben a szezonban a június 11.-ei INBA világbajnokság lesz Érden.
Legnehezebb része kétségtelenül a versenydiéta volt. Alapvetően nagyon szeretem a hasam, életem során sosem diétáztam, fogyókúráztam, ezért eleinte nagyon megviselt, hogy nem ehettem azokat az ételeket, amiket megkívántam. Természetesen ehhez idővel valamennyire hozzászoktam. Nehéz volt az utolsó pár napos vízmegvonás is, mivel a verseny a Pécs melletti Szentlőrincen volt, melegben kellett leutazni, illetve a verseny napján is elég meleg volt. A versenyfelkészülés számomra legélvezetesebb része a folyamatos edzések voltak, mivel nekem sosem esett nehezemre elmenni edzeni, a sportolás, edzés a legnagyobb hobbim. Illetve boldoggá tett, hogy láttam a fejlődést. Főleg az utolsó egy hétben, a verseny előtti napokban történt “csoda” a testemmel. A vízhajtástól és a töltéstől óriásit változtam, amit örömmel konstatáltam.
Úgy érzem, hogy nem egy dologban voltam kiemelkedő, hanem sikerült több aspektusból jól szerepelnem a versenyen. Három szóval tudnám összefoglalni: szerencse, kitartás, szorgalom. Véleményem szerint jól sikerült a formaidőzítés, főleg ahhoz képest, hogy az első versenyem volt, és egyedül csináltam végig. Ezt a szerencsének tudnám be, mert leszámítva azt, hogy nagyon sokat olvastam utána, kikértem az emberek véleményét, figyeltem a testem jelzéseire, változásaira, és a Fitness Akadémián is tanultunk versenydiétáról, formaidőzítésről, ez egyénfüggő. Mindenki magának tapasztalja ki az első pár verseny után. Az edzéseket kitartóan, szinte már-már fanatikusan csináltam. Nem maradhatott ki egy edzés sem, végig nagyon elhivatott voltam, csak a verseny és a jó eredmény lebegett a szemem előtt. A szorgalmat pedig amiatt említem meg, mert tudtam jól, hogy a pózolás szinte a legfontosabb, mégis valahogy csak a verseny előtt 2 héttel mentem el először pózolást betanító edzőhöz. Az utolsó pillanatokban realizáltam,, hogy ezt már bőven hónapokkal azelőtt el kellett volna kezdeni, ezért eszméletlen tempót kezdtem diktálni. Minden órában, amikor szabadidőm engedte, felvettem a bikinimet és gyakoroltam. Nem egyszer volt, hogy késő este is lementem a kondi aerobic termébe, mert úgy gondoltam, hogy nem lehet elégszer megcsinálnom a T sétát, hogy a színpadon úgy tűnjön, mintha már évek rutinja lenne mögöttem. Örömömre ennek is meglett az eredménye, mivel a verseny után beszéltem a bírókkal, és azt mondták nem látszott, hogy első versenyem. Ettől függetlenül belátom, hogy messze nem pózolok még tökéletesen, nem lehet eleget gyakorolni, hogy a színpadon minden egyes mozdulat a profizmust sugallja.
Nagyon jól látod, nem csak versenyezni szeretnék, hanem szakemberként is szeretnék érvényesülni. Sőt, bevallom, a versenyzést részben azért kezdtem el, (azon túl, hogy persze jó érzés az embernek a siker, az elismerés, és hogy valamiben jól szerepel), hogy megalapozzam az edzői karrierem, hiteles legyek, illetve ha versenyzőket szeretnék felkészíteni, tudjam miről beszélek, saját bőrömön is átéljem a versenyfelkészüléssel járó nehézségeket, és tapasztalataimmal hozzájáruljak az ő sikerükhöz is. Nemsokára kézbe kapom a Fitness Akadémia oklevelét, melyet követően szeretnék elhelyezkedni a szakmában edzőként.
Edzőként szeretnék minél sokrétűbb tudást felhalmozni, így nem csak versenyzőkkel szeretnék foglalkozni, vagy egy konkrét korosztállyal, nemmel, hanem szeretnék segíteni az abszolút kezdőknek a fogyásban, egészséges életmód megalapozásában, a testmozgás megszerettetésével. Mivel nekem van egy felsőfokú végzettségem is, diplomás élelmiszermérnök vagyok, ezért ez a szakmám tökéletes kiegészítése a sportszakmának, előszeretettel adnék táplálkozási tanácsokat a vendégeim részére. Továbbá szívesen foglalkoznék olyan vendégekkel is, akiknek már konkrét céljaik, kéréseik vannak. Pl. olyan lányokkal, akik szeretnének formásabb popsit, kockás hasat, tónusos izmokat, vagy épp férfiakkal, akik nagyobb izomtömegre, arányosabb izomzatra vágynak. Nem utolsósorban pedig szeretnék versenyzőkkel, versenyfelkészítéssel is foglalkozni.
Ez egy érdekes kérdés, mivel nem szeretnék általánosítani. Tény, hogy a versenyzőknek nagyobb lehet a motivációjuk, amivel gyorsabban lehet célokat elérni, a határaikat feszengetve próbálják magukból kihozni a legjobbat, és egy edző nem is vágyhat másra, mint olyan vendégre, akiben túlteng a motiváció, akaraterő és tenni akarás. Azonban a nem versenyző, “átlag emberek” között is akadhatnak bőven olyanok, akik kitűznek maguknak egy célt, és azt mindenáron el akarják érni.
Mivel már benne vagyok ebben a világban, sajnos én is belátom, hogy egyre kevesebb azok aránya, akik tisztán, naturál körülmények között érik el az eredményeket, a megálmodott formát. Ha olyan versenyző jönne hozzám, akinek egyetlen életcélja a testépítés, a jó eredmények elérése, akkor bármennyire viszolygok tőle, úgy gondolnám, hogy ha alaposan átgondolja a vele járó lehetséges mellékhatásokat, és negatív velejárókat, és még úgy is megéri neki, akkor éljen a doppingokkal. De csakis abban az esetben, ha kellően motivált, az edzéseit és táplálkozásait már 100%-osan csinálja! Ha egy olyan emberrel találkoznék, akinek nem célja a versenyzés, vagy versenyző, de összevissza eszik, kihagyja az edzéseit, és arról számol be, hogy Ő márpedig nem fejlődik kellő gyorsasággal, és doppinghoz nyúlna.. Mondanom se kell, hogy ezzel a felfogással én nem tudok azonosulni! Ha személyes véleményt kéne mondanom, nekem a versenyzés, a jó forma nem életem fő célja, ezért nekem nem is merülne fel bármilyen doppinghoz nyúlni, mert nekem egyrészt nem érné meg, másrészt már csak azért sem, mert szerencsére ehhez a sporthoz ideális genetikát örököltem, viszonylag könnyen izmosodok, és gyorsan is pörög az anyagcserém. Ezért is indulok INBA-s naturál versenyen mivel mindenféle dopping nélkül, az én kategóriámban, és kitartásommal látványos fejlődéseket tudok produkálni.
Mindenképpen javasolom, hiszen egy ÓRIÁSI élmény! Már csak az, hogy kitűzöl magadnak egy célt, megküzdesz érte, sikert érsz el, felemelő érzés. Ha nem is élete végéig, de mindenképpen jó lehet, ha az ember egyszer kipróbálja magát egy ilyen megmérettetésen. Sok mindent tud tanulni a kitartásról, határairól, lemondásról. Viszont véleményem szerint tudni kell kiszállni, nemet mondani. Ez a sportág mindig többet és többet követel az embertől, és vannak olyan határok, amiket nem szabad, vagy nem érdemes túllépni. Ezt mindenkinek saját magának kell mérlegelnie. Köszönjük az interjút! Sok sikert kívánunk a szakmai munkához és a versenyzéshez!
|
|||
