Mit lehet tenni, ha bántják a gyermeket a súlya miatt?
Természetes, ha egy csemetének eszébe jut a kérdés, hogy vajon hány kilót nyom. De ha egyszer csak mondogatni kezdi, hogy ő kövér, akkor könnyen lehet, hogy gúnyolódnak vele a testalkata miatt a többiek.
Ilyenkor a szülők, a közel álló felnőttek és az idősebb testvérek feladata egyértelműen az, hogy lelki támaszt nyújtsanak és bátorítsanak ebben a külső hatásokra fogékony, érzékeny életkorban. Mindenképpen érdemes kitérni arra, hogy milyen érzéseket kelt a csúfolódás, és mit lehet tenni a helyzet javulásának érdekében. Összetett problémáról van szó, hiszen a csúfolódás nem más, mint szóbeli bántalmazás, ami mély sebeket ejthet a gyermeken, ha nem vesszük észre, nem tulajdonítunk neki kellő jelentőséget. Igaz, hogy amióta világ a világ, megszokott dolog például az iskolában az efféle magatartás, és általában mindenki áldozatává válik valamennyire. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy ne lehetne vagy ne kellene tenni ellene.
Az első és legfontosabbA csúfolódás nemcsak, hogy aláássa az önbizalmat, hanem sajnos felszínre hozza az ember egyik legmélyebb, legalapvetőbb félelmét: a „nem vagyok elég jó” és a „nem szeretnek eléggé” érzést. Éppen ezért a felnőttek és az idősebb testvérek legelső dolga, hogy rendszeres pozitív visszaigazolást adjon ennek a cáfolatára. Tökéletes például ez a pár mondat: „Szeretünk téged. Nagyon szép lány / nagyon helyes fiú vagy. Együtt megoldjuk, minden jóra fordul.” Érdemes elmagyarázni a gyermeknek, hogy a csúfolódás, a gúnyolódás és a bántalmazás mindig, minden körülmények között helytelen, így ha hasonló magatartással próbál meg visszavágni, akkor egyszerűen lesüllyed az elkövetők szintjére: „Egyáltalán nem helyénvaló kicsúfolni valakit a külseje miatt. Mindannyian másképp nézünk ki, és ez így van rendjén.” Azt is jó megértetni a kicsivel, hogy súlyos és visszatérő probléma esetén egyáltalán nem számít árulkodásnak, ha szól erről az osztályfőnöknek, az igazgatónak vagy bárki illetékesnek. sőt, ez egyenesen kötelessége, hiszen ha nem teszi, akkor az érintettek büntetés híján másokkal is megtehetik ugyanezt.
Ha változásra sarkallIlyen helyzetben elkerülhetetlen a kérdés: „Mire gondolsz, mit érzel, amikor a többiek így beszélnek?” Lehet, hogy a válasz úgy hangzik majd, hogy „nem értem”, „rosszul esik” vagy „utálom őket”. De az is előfordulhat, hogy a gyermek azt feleli: „szeretnék fogyni” vagy „igazuk van”. Utóbbi esetben egy aggódó felnőtt vagy idősebb testvér okosan teszi, ha a kilók számáról inkább az egészségre tereli a hangsúlyt. Gyerekeknél ne az "álomsúly" elérése legyen a cél, hanem inkább a jó állóképesség, a javuló sportteljesítmény. Természetesen a kettő óhatatlanul együtt jár, de egészen más úgy nekivágni a tudatosabb táplálkozásnak és a rendszeres mozgásnak, hogy valaki egyszerűen csak erősebbé és ügyesebbé akar válni. Ez kellő motivációt jelent a terv betartására is. Mivel a gyermek példa útján tanul a leghatékonyabban, életmódváltása nem valósulhat meg anélkül, hogy "magával rántaná" az egész családot. Hiszen hogyan is várhatnánk el a csemetétől, hogy jobb döntéseket hozzon az iskolabüfében, ha tőlünk nem ugyanezt látja a szupermarketben? Milyen alapon próbáljuk meg ésszerű keretek közé szorítani a csoki, a chips és a kóla fogyasztását, ha a konyhában mind megtalálható tonnaszám?
Döntés közösen„Nem az számít, hogy hány kiló vagy, hanem hogy mennyire vagy egészséges. Szerinted mit tudunk tenni így együtt (családként) mindannyiunk egészsége érdekében?” A gyermek sokkal könnyebben elfogadja az olyan döntéseket, amelyeknek a meghozatalában ő maga is részt vett. Arról nem is beszélve, hogy ezáltal megtanulhatja: a saját testével kapcsolatban elsősorban Neki van döntési joga, s ez mindig is így marad. Persze, életkortól függően előfordulhat, hogy nem lesz "életmódguru" szintű a válasz, ám így is valószínű, hogy a csemete igenis tisztában van az egészséges életmód alapvető összefüggéssel, és rávágja például, hogy kevesebb édességet kellene enni, vagy éppen többet mozogni. Miután ez az őszinte beszélgetés megtörtént, célszerű bevonni a gyermekorvost is, aki szakértőként és elfogulatlanul véleményezheti a testsúlyt, az esetleges túlsúly mértékét és eloszlását, valamint a fogyás egészséges mértékét és ütemét is. Az elhangzó tanácsok között szerepelni fog, hogy
Kulcsfontosságú, hogy a család minden tagja kövesse a változásokat, hiszen így a gyermek nem érzi majd úgy, hogy csak vele "szúrtak ki". Sokkal inkább egy kaland lesz az egész a közös, nemes célért.
Ha nagyon súlyos a helyzetNoha a fogyás alapreceptje mindig ugyanaz - kevesebb kalóriát kell bevinni, mint amennyit a nap során eléget a szervezet -, és az egészséges életmódra vonatkozó általános iránymutatások is örökzöldek, a számszerűleg sok pluszkiló tényleg árnyalja a helyzetet. Az elhízott állapot már komplexebb megoldást igényel, mint a túlsúly. A két kategória közötti számszerű határ a 30-as testtömegindex (BMI), de ennek a mutatónak a háttérbe szorulásával akár szabad szemmel is megállapítható, mikor van szükség komolyabb kivizsgálásra, például a vércukorszint, a vérnyomás és a pajzsmirigy-hormonok szintjének ellenőrzésére. Az elhízás ugyanis anyagcsere-zavarok oka és eredménye is lehet (metabolikus szindróma), ami már orvosi kezelést igényel. Arról nem is beszélve, hogy jelentős túlsúly esetén más mozgásformák ajánlottak, mint néhány leadni kívánt kilónál. A vízben végzett gyakorlatok például szépen tehermentesítik az ízületeket, mint ahogyan a séta is ajánlott - de ilyenkor még fontosabb, hogy mit javasol a gyermekorvos és/vagy a szakorvos (obezitológus).
|
|||
