Miért jó, ha edzés közben méred a pulzusod?
Minél jobban ismered a szíved működését, annál egészségesebben élhetsz – és annál hatékonyabbá teheted az edzésed!
Már az első fitneszkütyük – talán ma már történelemnek számító – megjelenésekor is kulcsszerepet kapott a pulzusmérő funkció. A profi sportolók vagy a mozgás iránt magas szinten érdeklődők számára pedig korábban sem volt ismeretlen a célpulzus, az egészségvédelmi zóna, a zsírégető zóna, az aerob zóna, az anaerob zóna és a maximális terhelési zóna fogalma. De mik is ezek valójában, illetve miért jó egyáltalán, ha edzés közben méred a pulzusodat?
Vér és oxigénA szívednek nem "csupán" annyi a dolga, hogy vért pumpáljon a létfontosságú szerveidhez, hanem közvetve az is, hogy ezáltal éltető oxigénnel lássa el a sejtjeidet. Amikor levegőt veszel, tehát a külvilágból friss oxigént szívsz be (a tankönyvek általában 78%-os nitrogén- és 21%-os oxigéntartalmat tulajdonítanak a levegőnek, ami tengerszint feletti magasságtól, illetve egyéb tényezőktől függően valamelyest változhat), akkor az oxigénmolekulák a tüdő szövetein keresztül bekerülnek a véráramba. A szív feladata, hogy az érrendszeren keresztül ezt megfelelően áramoltassa, vagyis az oxigénnel telített friss vért fáradhatatlanul eljuttassa a szövetekhez. Ha ugyanis a szövetek nem kapnának folyamatosan oxigént, akkor az agynál és a több szervnél gyors leépülés kezdődne. A pulzusod az az érték, ami a percenkénti szívverések számával tükrözi, hogyan pumpálja a szíved az oxigénnel teli vért, és az milyen sebességgel jut el az artériákon keresztül minden sejtedhez.
A "legdurvább" izomHa megkérdezik tőled, hogy melyik izmod a legerősebb, talán elkezdesz rajta gondolkodni, hogy vajon a bicepszedet, a farizmodat, vagy egy harmadik kedvencedet említsd. Pedig van olyan izmod, amelyik még akkor is serényen dolgozik, ha éppen alszol. Ráadásul nem is egy ilyen létezik! A szervezetedben ugyanis háromféle izom található. Simaizmok vannak a tápcsatornában, az érrendszerben, a légzőrendszerben, a húgyutakban és például a szemben is; ezek mozgatása nem akaratlagos, hanem az autonóm idegrendszer szabályozza. Igen tartós, ám enyhébb erőkifejtésre képesek. A harántcsikolt izomzat (vagy vázizomzat) például mindaz, amire "gyúrsz", ám azokon kívül még jóval több is. A tartós összehúzódásra képes, több vörös rostot tartalmazó vázizmok oxigénszállítási képessége igen jó, ide tartoznak például a testtartásban résztvevő izmok. Míg például a végtagok gyors összehúzódásra alkalmas izmai jelentős glikogénraktárat rejtő fehér rostban bővelkednek, amikben anaerob működés során tejsav képződik, és annak a felhalmozódása vezet izomlázhoz. A harántcsikolt izom sokkal nagyobb erőkifejtésre képes, mint a sima, viszont lényegesen kevesebb ideig. Részben akaratlagosan (szándékos mozdulattal vagy edzéssel), részben pedig az autonóm idegrendszer által mozgatható (reflexszerűen). A szívizom pedig rostszerkezetét tekintve hasonlít a harántcsikoltra, de azok máshogyan helyezkednek el egymáshoz képest, speciálisan kapcsolódnak össze. A szívizom elképesztő erőkifejtéssel, fáradhatatlanul dolgozik az egész élettartam során folyamatosan. A vegetatív idegrendszer irányítja, elektromos impulzusok útján.
Szívre "gyúrni"A szíved tehát szívizomból áll, ami alapjáraton is "bivaly" ugyan, ám ettől még lehet, sőt érdemes erősíteni. Ha úgy átmozgatod magad, hogy közben megemelkedik a pulzusod a nyugalmi állapothoz képest, akkor a szíved is jobban dolgozik, tehát erősödik. A normális nyugalmi pulzusszám átlagértéke percenként 70 (tehát a szív izomzata ennyiszer húzódik össze), de egyéntől függően ez akár 50 vagy 90 is lehet, sőt egyes szakirodalmi hivatkozások a 100-at tekintik legfelső normálértéknek. Abban viszont mindenki egyetért, hogy minél alacsonyabb a nyugalmi pulzusszámod, és minél tudatosabban emeled meg edzés közben, annál egészségesebb lehet a szíved és az érrendszered. A tudatosság azért fontos, mert sportoláskor sem a túl alacsony, sem pedig a túl magas pulzus nem szerencsés. Előbbi esetben egyszerűen nem elég hatékony az edzés, az utóbbinál pedig akár még kifejezetten árthatsz is a szervezetednek.
Mennyi az annyi?
A zónák alapvetően a maximális pulzusból indulnak ki, amit egy nagyon egyszerű, széleskörben elfogadott formulával tudsz kiszámolni: 220-ból vond ki, hogy hány éves vagy. Ha például 30 éves vagy, akkor a maximális pulzusszámod ennek alapján 220-30=190. Ennyi az egész, bár a képlet kritikája, hogy nem vezet teljesen pontos eredményre azoknál, akik profi sportolónak számítanak, vagy pedig az idősebbek közé tartoznak. Náluk professzionális laboratóriumi berendezésekkel történhet a maximális pulzusszám megállapítása, illetve a sportolóknál terepen végzett, felkészülést igénylő teszttel is, amihez mindenképpen érdemes orvos és edző segítségét kérni.
Teljesen kezdőknek, jelentős túlsúllyal élőknek, valamint bizonyos betegségek esetén kifejezetten ajánlott olyan mozgást végezni, ami a maximális pulzusszám 50-60%-ával jár. 30 esztendős példaemberünknél ez a zóna 190 x 0,5-től 190 x 0,6-ig terjed, tehát 95-től 114-ig.
A zsírégető zónában már nem csupán a szív- és érrendszer erősödik, hanem a katabolizmus is beindul, mert a test elsősorban zsírokból (lipidekből), másodsorban pedig szénhidrátokból fedezi az energiaszükségletet. Akkor koncentrálj rá, hogy ebben a zónában maradjon a pulzusod edzés közben, ha a fogyás vagy az alakod megőrzése az elsődleges cél. Példaemberünknél ez a zóna 190 x 0,6-től 190 x 0,7-ig terjed, tehát 114-től 133-ig.
Itt még keményebben dolgozik a szíved. Fokozódik az energiaszükséglet, amit szénhidrátokból tud a leggyorsabban fedezni a szervezet. Az aerob zónában végzett edzés növeli a kardiorespiratorikus rendszer (tehát mind a szív- és érrendszer, mind pedig légzőrendszer) teljesítőképességét. Ehhez a zónához is célszerű úgy közelíteni, hogy előbb hozzászoktatod a tested az alatta lévőhöz. Az eddigi példával élve 30 éves emberünk aerob zónája 190 x 0,7-től 190 x 0,8-ig terjed, tehát 133-tól 152-ig.
Két szót mondunk: versenysport és izomláz. Persze, nem csupán a versenysportolók juthatnak el ebbe a tartományba, de itt már úgy megemelkedik az oxigénszükséglet, hogy hiány alakul ki belőle, ami fokozott tejsavtermelődéshez vezet. Ez a jól ismert izomláz, ami rendszeres terhelés hatására egyre később jelentkezik. Fontos, hogy amennyiben rekreációs céllal sportolsz, illetve elsősorban fogyás vagy alakformálás a célod, akkor próbálj inkább e zóna alatt maradni, hiszen nem jár előnnyel számodra ez a fajta terhelés. A hivatásos sportolóknál viszont elengedhetetlen a teljesítményük fenntartásához és folyamatos növeléséhez. Példaemberünk anaerob zónája 190 x 0,8-től 190 x 0,9-ig terjed, tehát 152-től 171-ig
A túlterhelés veszélye miatt kizárólag profi sportolóknak való zóna, kifejezetten professzionális edzésterv részeként, állandó edzői és sportorvosi felügyelet mellett. 30 esztendős példaszemélyünk maximális terhelési zónája 190 x 0,9-től, tehát 171-től 190-ig terjed (ugyanakkor versenysportolók esetében elképzelhető, hogy ennél magasabb a maximális pulzusszám, így a többi zónát is ehhez kell igazítaniuk).
A célpulzus pedig az, amit az edzés során a fentiek ismeretében "belősz" célként.
A zónák közötti határt ne határozott vonalként képzeld el, hiszen itt összehangolt anyagcsere-folyamatokról van szó, amelyek nem kapcsoló módjára "kattannak át" egy bizonyos pulzusszám elérése után!
|
|||
