Fölösleges és haszontalan? Tények és tévhitek a testzsírról

„A testzsír fölösleges és haszontalan.”

Tévhit. Ritkán gondolunk úgy a testzsírra, mint a szervezetünk működéséhez nélkülözhetetlen szövetségesre, pedig valójában az. Segít a hőháztartás egyensúlyának fenntartásában, tárolja a táplálék útján bevitt energiát későbbi felhasználás céljából, és még a szerveinket is védi.

A zsírszövetekben játszódnak le azok a biokémiai folyamatok is, amik a növekedést és az immunrendszert szabályozzák: tulajdonképpen itt kommunikálnak egymással a hormonok és a fehérjék, hogy minden működjön odabent.

Persze, az már más kérdés, hogy mi történik, ha túl sok a zsír a szervezetben – de valamennyi mindenképpen szükséges belőle!

„A testzsír összefüggésben állhat a meddőséggel.”

Tény. Elképesztő, hogy hány olyan egészségügyi probléma van, amit a túlsúly okoz, vagy éppen súlyosbodik a pluszkilók hatására. Közéjük tartozik például a meddőség és az impotencia, az alvási apnoé, a cukorbetegség, a szívbetegségek, a magas vérnyomás, sőt még egyes rákfajták is.

Az előbb említettük, hogy a zsírszövetek fontos szerepet játszanak a hormonháztartásban, a hormonális reakciók egyensúlyában, így nem meglepő, hogy a gyermekáldás késlekedését is okozhatják. De nemcsak a túlsúly lehet veszélyes ebből a szempontból: a túl alacsony testzsírszázalék is csökkenti a teherbeesés esélyét, ráadásul átmenetileg le is állhat miatta a peteérés.

„A testtömegindex feketén-fehéren megmondja, egészséges-e a súlyod.”

Tévhit. A testtömegindexet (BMI-t, vagy más néven Quetelet-indexet) egy matematikus alkotta meg azért, hogy fontos demográfiai adatra tegyen szert vele: ki akarta deríteni az elhízás elterjedtségét a népességben. A mutató tehát nem egyéni használatra készült, hanem társadalmi szintű tendencia elemzésére.

Bár a BMI általános irányadó számnak így is jó lehet, számos kritika érte az utóbbi évtizedekben. Többek között azért, mert nincs orvostudományi alapja, nem veszi figyelembe az anatómiai tényeket (például az izmok és a zsír arányát a testben), és éles határokat alkalmaz az értékelésnél. (Itt írtunk róla korábban, hogy miért nem ideális mutató a BMI.) A derékkörfogat és a megfelelően mért testösszetétel sokkal relevánsabb adat.

„Az edzés megnehezíti a fogyást, mert izmosabbá tesz.”

Tévhit. Bár logikusnak tűnhet, hogy több zsírból könnyebb fogyni, a fogyás üteme valójában az anyagcsere hatékonyságától függ. Márpedig minél izmosabb vagy, annál több energiát használ föl a szervezeted edzésnél és nyugalmi állapotban is. Az ideális testsúly eléréséhez és megtartásához még mindig az egészséges táplálkozás és a rendszeres testmozgás együttese a leghatékonyabb.

Ha bizonytalan vagy az edzés hatásaival kapcsolatban, érdemes egy személyi edzővel is megosztanod az aggályaidat, aki szakmailag helytálló választ tud adni minden felmerülő kérdésedre. Jelentős túlsúly vagy krónikus betegség esetén pedig orvossal is konzultálj, mert fő az egészség!

„A hasi zsír a legveszélyesebb.”

Tény. Az úgynevezett zsigeri zsír ugyanis szó szerint képes "fojtogatni" a belső szerveidet. Ennek következményeképpen azok, akiknél nagyobb felesleg halmozódott fel has- és deréktájon, hajlamosabbak a 2-es típusú cukorbetegségre, a szívbetegségekre, a stroke-ra, a demenciára és más egészségügyi problémákra.

Ezért is írtuk az előbb, hogy a derékkörfogat mérése is hasznosabb adat a testtömegindexnél. A tekintélyes úszógumi tehát nem csupán esztétikai probléma, hanem egészségügyi is.

„Minden porcikádnak szüksége van zsírra.”

Tény. Kering olyan tévhit, miszerint a hajnak vagy a körömnek nem alkotóeleme a zsír. Ez egyszerűen tévedés, mert a zsírsavak ezeknek is fontos összetevői. Ennek tudható be, hogy az egyszeresen vagy többszörösen telítetlen zsírsavakban gazdag élelmiszerek (például az olívaolaj, bizonyos halfajták és a lenmag) rendszeres fogyasztása nemcsak a szívnek és az érrendszernek, hanem a külső megjelenésnek is jót tesz.

A telített zsírsavakkal már egy kicsit más a helyzet, azokról itt írtunk – a hatásaikkal együtt.

„Az elmúlt 40 évben megduplázódott az elhízottak aránya.”

Tévhit. De nem azért, mert ez az egyébként is döbbenetes adat túlzás lenne! Hanem azért, mert egyrészt félreértésre adhat okot, hiszen nem jelzi, hogy pontosan hol lehet megfigyelni ezt a tendenciát. Másrészt pedig azért, mert azokban az országokban, ahol az úgynevezett nyugati táplálkozási trend hódít – feldolgozott élelmiszerekkel, hozzáadott cukorral és rengeteg transzzsírral –, ott 1980. óta nem csupán megkétszereződött, hanem megháromszorozódott az elhízottak aránya.

Ez óriási kockázattal jár az emberek életére nézve, s elképesztő terhet ró az egészségügyi ellátórendszerre.

„A magas koleszterinszint örökölhető.”

Tény. Ám nem úgy, ahogy sokan gondolják! Létezik ugyanis egy génvariáns, amelyik valóban alkalmas arra, hogy önmagában magas LDL-koleszterinszintet eredményezzen. Ez a koleszterinfajta felelős a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásáért, emiatt "rossz" koleszterinnek is szokás nevezni a "jó" HDL-lel szemben.

A magas koleszterinszintért azonban mégsem a genetika felelős az esetek túlnyomó többségében, hanem a – talán szintén "öröklött", vagyis inkább "otthonról hozott" – táplálkozási szokások és a rendszeres testmozgásra ösztönző családi minta hiánya.

Megfelelő étkezéssel és sporttal minden esetben lehet segíteni a koleszterinszinten, természetesen a kezelőorvossal egyetértésben.

„Nemcsak ételek hizlalhatnak, hanem emberi kapcsolatok is.”

Tény. Az ember többnyire olyanokkal barátkozik, akikkel hasonlóak a táplálkozási szokásaik és mozgáshoz való viszonyuk is. Nem mindegy, hogy a családtagjaid és a barátaid rendszeres pizzarendelésre ösztönöznek, vagy pedig közös futásra! A család és a kortárs csoport nyomása rendkívül erős, tudat alatt is ható tényező: minél közelebb áll hozzád valaki, annál jobban kihatnak az ő személyes döntései a tieidre.

A dolog jó oldala, hogy emiatt inspirálni is tudjátok egymást a legjobb formátok elérésére!