Így tartja fiatalon az agyad az edzés

Ha aktív a test, jobban pörög az agy

Ez a védőhatás ráadásul azoknál az embereknél is érvényesül, akik Alzheimer-kórban vagy más idegrendszeri leépüléssel járó betegségben szenvedtek – mondják a University of California San Francisco munkatársai az Alzheimer's & Dementia: The Journal of the Alzheimer's Association című szakfolyóiratban megjelent tanulmányuk kapcsán.

„A mi tanulmányunk az első, ahol emberektől nyert adatok alapján lehet kimutatni, hogy az idegrendszeri működés a fehérjék révén összefügg a testmozgással. Így lehetséges, hogy annak tudhatóak be a látott pozitív eredmények a kognitív működés terén” – fogalmaz a kutatást vezető Dr. Kaitlin Casaletto.

Egereknél már sikerült kimutatni a mozgás jótékony hatását az agyműködésre, embereknél viszont ez jóval nehezebb feladatnak bizonyult.

Dr. Casaletto neuropszichológusként Dr. William Honer pszichiáterrel – a University of British Columbia munkatársával – dolgozott együtt. Méghozzá egy hosszú évek óta zajló chicagói kutatás keretein belül felvett adatok alapján, ami az idős résztvevők fizikai aktivitását kísérte figyelemmel. A résztvevők hozzájárultak, hogy haláluk után kutatási céllal tanulmányozzák a tudósok az agyukat.

„Ezeknek az idegsejtek közötti kapcsolatoknak a megőrzése kulcsfontosságú lehet a demencia elleni küzdelemben, hiszen a szinapszis az a színtér, ahol a kognitív folyamatok lejátszódnak” – magyarázta Dr. Casaletto. A szinapszisok egyébként az idegsejtek közötti, ingerületátvitelért felelős kapcsolódási helyek.

Ha sérülnek, egyszerűen elakad a sejtek közötti kommunikáció. „A mozgás, mint könnyen elérhető eszköz, elősegítheti a szinaptikus működést” – tette hozzá a szakember.

Több fehérje, jobb ingerületátvitel az agyban

Dr. Honer és Dr. Casaletto tehát kimutatta, hogy azoknál az idős embereknél, akik életük végéig mozogtak, magasabb volt az idegsejtek közötti információáramlást elősegítő fehérjék szintje az agyban. Ez összecsengett Dr. Honer korábbi eredményeivel, miszerint azoknál, akiknek az agyában magasabb volt ezeknek a fehérjéknek a szintje a halál beálltakor, jobban megőrizték a kognitív funkcióikat az életük késői szakaszában.

A kutatók meglepődtek azon, hogy az eredmények nemcsak a hippokampuszra, vagyis a memóriáért felelős agyi területre terjedtek ki, hanem a tudati működésért felelős többi régióra is.

„Lehetséges, hogy a testmozgás globális megtartó hatással bír, elősegítve és serkentve a szinaptikus ingerületátvitelért felelős fehérjék működését szerte az agyban” – állapította meg Dr. Honer.

Akkor is segít, ha már jelentkeznek a demencia jelei

A legtöbb idős ember agyában sok az amiloid és a tau nevű toxikus fehérje, ami az Alzheimer-kór egyik ismérve. A szakirodalomban elterjedt az a feltételezés, hogy először az amiloid szintje emelkedik meg, aztán pedig a taué. Ettől szó szerint szétesnek a szinapszisok és az idegsejtek, a jól ismert kognitív problémákhoz vezetve.

Dr. Casaletto korábban bizonyítékot talált arra, hogy a szinapszisok épsége – mind az élő emberek gerincfolyadékában, mind pedig az elhunytak agyában – tompítja az amiloid és a tau közötti összefüggést, illetve a tau és az idegrendszeri leépülés közötti összefüggést is.

„Azoknál az időseknél, akiknél magasabb volt a szinapszisok épségéről tanúskodó fehérjék szintje, az Alzheimer-kórhoz vezető neurotoxicitás enyhébb volt” – fejtette ki Dr. Casaletto. „Ez a két kutatás együttvéve hangsúlyozza, hogy milyen fontos a szinapszisok épségének megőrzése ahhoz, hogy segítsük az agyat az Alzheimer-kór elleni harcban.”

Hogyan lehet sportolni egy életen át?

Ahhoz, hogy megőrizd a testi és szellemi fittségedet – vagy éppen segíts ebben az idősebb szeretteidnek, ismerőseidnek –, kicsit más szempontokat érdemes figyelembe venni, mint akkor, ha fiatalabb fejjel akarsz formába lendülni.

• Legyen kellemes időtöltés az edzés!

Idősebb korban már természetes módon nagyobb szerepet kap a kényelem szeretete. Lehet, hogy már itt fáj, ott fáj – ez azonban nem ok arra, hogy az ember teljesen lemondjon a mozgásról. Valaki a hetedik X-en túl is vígan űz nagy fizikai igénybevétellel járó, vagy akár extrém sportokat, míg mások alig negyvenévesen belépnek a kanapén heverészők klubjába.

Csak az számít, hogy sikerüljön megtalálni a szívesen végzett, örömet szerző mozgásformát. Egyénfüggő, hogy ez kinek a komótos séta, kinek a maratoni futás.

• Ne legyen cél a megerőltetés!

Az idő múlásával magától értetődik, hogy az ember egyre hamarabb kifárad. Bár a fizikai teljesítményben éppen ugyanolyan különbségek lehetnek az egyének között, mint fiatalabb korban, később talán még fontosabb, hogy ne egymáshoz mérjük magunkat, hanem mindenki saját magából – a saját adottságaiból és egészségi állapotából – igyekezzen kihozni a lehető legjobbat. Aki bizonytalan a terhelhetőségében, nyugodtan beszélhet erről az orvosával.

• Közösségben könnyebb!

Az időskor egyik próbatétele az elmagányosodás veszélye. A gyerekek kirepültek, az unokáknak is megvan a maguk élete, a közösségi élet pedig nem feltétlenül könnyű. A barátok pedig nem biztos, hogy közel vannak, és az sem garantálható, hogy jó egészségnek örvendnek. Ha viszont a mozgás révén sikerül bekerülni egy csoportba, egy jó közösségbe, az még pszichésen is nagyon jót tesz – a sport nyilvánvaló jótékony hatása mellett.

• Fő a rendszeresség!

Bár nyugdíjasként viccesnek hathat a konkrét „edzésprogram”, ez a fogalom valójában teljesen kortalan. És mivel fontos a rendszeresség, abból lesz igazi sporttevékenység, ha feketén-fehéren bekerül a naptárba, mint állandó időtöltés. Egyfajta keretet adva a heteknek, a hónapoknak.

Ráadásul, ha sikerül megtalálni a megfelelő közösséget a mozgáshoz, akkor valószínű, hogy előbb-utóbb másfajta közös szabadidős programokra is sor kerül a csapattal, és akkor is tele lesz a naptár, ha már fájóan üres volt!

• Legyenek célok!

A mozgás nem lehet céltalan. Persze, az egészség megőrzése kitűnő cél, mint ahogy az is, hogy „érezzük jól magunkat”, de mégiscsak az az igazi, ha van egy „kézzelfogható” léc, amit meg lehet ugrani. Ez a mérföldkő lehet egy adott fizikai teljesítmény (pl. valamilyen táv legyaloglása meghatározott időn belül), vagy valamilyen sportrendezvényen való részvétel is.

• A fizikai állapotfelmérés hasznos!

A megfelelő mozgásforma megtalálásához és az ideális edzésprogram kialakításához minden életkorban elengedhetetlen az aktuális fizikai állapot ismerete. Ez különösen érvényes idősebb korban, amikor diagnosztizált és rejtett betegségek is befolyásolhatják a teljesítményt, a közérzetet. Azoknak, akik korábban nem sportoltak rendszeresen, mindenképpen indokolt egy kivizsgálás, mielőtt hozzákezdenek.

Azoknak pedig, akik addig is mozogtak, érdemes türelmesebbnek lenniük saját magukkal. Elvégre nem várhatnak el maguktól olyan eredményeket, mint húszévesen. Ettől még változatlanul adott a sikerélmény lehetősége.

Korábban egyébként már írtunk róla, hogy az úszás szinte mindenkinek hasznos lehet, kortól függetlenül, hacsak az orvos nem tiltja.